Szép új világ

OV megadta a kilövési engedélyt Novákra és Vargára – nem volt mit tenniük: lemondtak. Varga már eleve politikai hulla volt, és most a (volt) köztársasági elnökünk is azzá vált. Persze tettek ők ezért rendesen, de vajon valóban ők a bűnösök? Hiszen mindketten csak marionett bábúk, akiket fentről mozgattak több szálon, saját akarata a NER-ben csak keveseknek adatik meg – és vélhetően ők nem közülük valók. A valódi bűnösök mikor pucolnak el a hazai közéletből?

Alig két hét telt el a botrány kirobbanása óta (Pápa látogatás miatti amnesztia – pedofília segítése), és lám, a jobboldal levonta a tanulságot, és a két „főbűnös” már le is mondott. De miért is az idézőjel? Mert nekem meggyőződésem, hogy mind Varga Judit, mind pedig Novák Katalin csak mamelukok a NER-es szemétdombon. Szerintem nagyon sokan tudják, hogy a „nagyvezír” hozzájárulása nélkül semmi nem történik a Fidesz, a NER berkein belül. Vagyis erről az egész kegyelmi ügyről (és a többiről is, ami a Pápalátogatással volt kapcsolatban) meggyőződésem: Orbán tudott! Mint ahogy a többi Fidesz vezető is. Maximum abban reménykedtek, soha nem derül ki – de hát tévedtek. Kiderült, és a közvélemény azt már nem hagyta szó nélkül, sőt, több olyan ember is kihátrált a Köztársasági elnök mögül, akik eleddig tanácsaikkal úgymond támogatták a munkáját.
Megrettent a „hatalmi elit”, úgyhogy kiadták a parancsot: Lemondani. A két hűséges alattvaló pedig teljesítette a parancsot, félreáltak.
A jelenlegi vezetés minden bizonnyal úgy véli, a két gyalogáldozat rendbehozza a csapat renoméját, de én nagyon remélem: nagyot tévednek!
Már csak arra vagyok kiváncsi, vajon hány csontváz lapul még a szekrényekben? Milyen „ballépések”, hány fidesz támogatottról derül még ki, hogy méltatlanul vannak ott, ahol vannak. És vajon lesznek e olyan tökös újságírók, vagy akár politikusok, akik hajlandóak kiborítani a bilit, hogy az a gyenge gyermekkaki a vétkesek fejére ömöljön.
Persze az egész mit sem ér akkor, amikor az ország egy része továbbra is elhiszi Orbán, Kövér és a többiek terelését, hazugságait. Igen, ez is elég nagy hiba, sokak szerint szemétség volt, de sajnos úgy áll a dolog, hogy ennél nagyobb, sokkal nagyobb bakira kell fény derüljön ahhoz, hogy a narancsködös „tömegek” végre felébredjenek!
Nagyon remélem, még megérhetem azt a napot…

Most már kimondható, hogy a Fidesz női, elitnek mondott képzelt szakasza: megbukott. Előbb az igazságügyért menesztették emelték ki EU-s „csúcspolitikus (jelöltnek), majd most a köztársasági elnökünk sétált bele önnön csapdájába, igaz, ehhez kellett nőtársa aszisztálása is, akinek melőterjesztése nyomán dőlnek ki most a kegyelmi ügyes csontvázak a szekrényből.
Kezdődött a sor még tavaly a Torockai féle amnesztiával, amit a Pápa látogatáshoz kötött Novák, és a napokban borult a bili: Pedifil ügyben is adott kegyelmet Köztársasági elnökünk! Pikantériája a dolognak, hogy a Fidesz folyamatosan a gyermekek védelmének fontosságát hangoztatva hozta létre a homofób gyermekvédelmi törvényét is. És erre kiderül, hogy az egyik fő közjogi méltóság nem csak terrorizmussal vádolt embert engedett ki a börtönből, hanem pedofilia támogatásával elitéltet is. Hogy mi okból, kinek a kije volt, azóta sem derült persze ki.
A kegyelemdöfést Nováknak az adta (igaz, a jelek szerint ő ezt még nem vette észre), hogy Orbán már be is nyújtott egy Alkotmány Alaptörvény módosítást, miszerint a Köztársasági Elnök a jövőben gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekben nem adhat kegyelmet. Persze az Orbán által megfogalmazott módosítást akár azonnal az Alkotmánybíróság elé lehet citálni, hiszen a legfőbb közjogi méltóság döntési jogát még 2/3-al sem korlátozhatja a Parlament, vagy a kormány… De hát az ilyen dolgok eddig sem érdekelték Orbánt. Amúgy meg, Novák úgy látszik nem nőtt még fel a feladatához, hiszen ha egy picit is gondolkozik, nem engedi ki az igazgató-helyettest… De nem azért tette oda a Fidesz, hogy gondolkozzon… Csak egy kirakatszemély… És most cserére érett…
Novák emelt fővel már csak egy esetben távozhat (ott volna)na: ha a döntés napvilágra kerülésekor azonnal lemond! De ezt nem tette meg, így már csak az elsunnyogásra maradt lehetősége. Mert Orbánon túl már sorra fordulnak el tőle az eddigi támogatói is.
Nagy kérdés: abban a szekrényben milyen csontvázak vannak még?

Mielőtt bárki is azzal kezdene vádolni, hogy az átkost nosztalgiázom, leszögezném: nem vagyok a haladás kerékkötője. DE: nem biztos, hogy az emberiség megérett arra, hogy az információk tömegét ilyen koncentrációban fogadja be. Szerintem a mai ember semmire sem érett meg: Sem arra,. hogy az információk tömegét feldolgozná, sem arra, hogy egyáltalán azt befogadná… Az ember ehhez ma még kevés!

Mostanában elég sok régi dokumentumfilmet nézegetek a múltról, és a régmúltról. Amikor a hírek forrása még a nyomtatott újság volt, vagy éppen az esti híradó, nem pedig a hírportálok, melyek sokszor már azelőtt írnak egy eseményről, hogy megtörtént volna. Amikor még a postást vártuk az ünnepek előtt a képeslapokkal, és nem a facebookon nézegettük a hírfolyamunkat, vagy éppen az üzenőfalunkat. Volt időnk az információkat magunkba fogadni, azokat értékelni, kielemezni. Ma pedig?
Az egyik hírt el sem olvastuk, ott a következő. És nagyon sokan nem tudják hova tenni ezt.
Viszont, kormányzatunk ezt ki is használja a tömegek befolyásolására. Hiszen nap mint nap ugyanazt az ellenségképet vetíti az erre fogékonyak elé, azok elé, akik nem tudnák amúgy sem a friss információkat rendben feldolgozni. Így aztán megkapják ugyanazt minden nap.
Kissé nehezebb dolguk lenne a korábbi eszköztárral…
De nézzük csak tovább ezt a kérdést: mivel az emberek nem képesek ezt a hatalmas tömegű adatot feldolgozni, létrehoztak gépeket (számítógépek), arra rendszereket, és nem is olyan régen: az AI-t, a mesterséges inteligenciát. Ez is csak egy program, de az előnye (és a hátránya), hogy öntanuló, és hovatovább önálló döntéseket is tud(na) hozni, ha nem lenne egyelőre kordában tartva. De egyelőre vannak falak. Egyelőre, mert a rendszer öntanuló, és (szerintem) csak idő kérdése, hogy rájöjjön, hogy az akadályokat hogyan küzdheti le (hacsak már nem tudja), és hogyan veheti át az irányítást önnmaga felett.
Vagyis: Mint a terminátorban a Skynet…

Nagyon őszintén mondom, már néha így is azt érzem, nem a gépek szolgálnak engem, hanem fordítva, nem igazán szeretném megvárni azt, amikor ez ténylegesen megvalósul…
Visszaugorva az írás elejére: sokkal nyugodtabbnak éreztem az életemet akkor, amikor az Internet még nem száguldott vezeték nélkül gigabites sebességgel, amikor ha lekéstem egy filmet, akkor várhattam egy évet az ismétlésre, max megszereztük VHS-en… Ameddig párbeszédek zajlottak, nem messenger üzenetmaratonok, ameddig az ismerőseim az utcán is az ismerőseim voltak.
Dehogy akarok én visszamenni a kőbaltáig, de egy kicsinykét lassíthatnánk is. A ma embere – talán a Z generációt kivéve – erre nincs felkészülve. És a felkészületlenség sok-sok hibához vezethet, végzeteshez is!

Az elmúlt hónapokban Karsai Dániel ügyvéd küzdelme révén ismét előtérbe került az eutanázia kérdése. Mint ismert, a jogász ALS betegségben szenved, ami az izmokat mozgató idegek folyamatos sorvadásával jár, ami végén az általános és teljes bénulás révén halálos kimenetelü. És mint olyan: Gyógyíthatatlan! De mint tudjuk, számos más betegség van még, melyek hosszabb szenvedés után ugyancsak halállal végződnek…

Eutanázia: Kegyes halál, vagy gyilkosság? Manapság a magyar jogi viszonyok nagyban alkalmazkodnak ahhoz a katolikus alaptézishez, miszerint az életet az Úr adta, és csak ő veheti el. Ám ez az álkeresztény politikusaink szájából elég hamisan hangzik a számomra, amikor az olyan alaptörvényt sem tartják be: ne lopj…
Sok sok szakember beszélt arról, hogy számos betegség milyen szenvedésekkel jár, míg megérkezik a fájdalmakat megváltó vég. Talán könnyedén bele lehet gondolni abba is, hogy mentálisan hogyan érezheti magát az a beteg, aki a legintimebb alaptevékenységeket (WC-zés, mosakodás) sem tudja önállóan elvégezni, mivel egyetlen izmát sem tudja megmozdítani. Nem tud enni, csöveken keresztül jut akár évekig a táplálék a gyomrába, hogy ne haljon éhen. Másik csöveken az oxigént kapja, mert önállóan lélegezni már nem tud. És közben végig a tudatánál van, mindent lát, tapasztal. Tapasztalja a napi pelekázásokat, a mosdatást. És nagy szerencséje van akkor, ha ezt az otthonában tapasztalja, nem egy állami elfekvőben, megaláző körülmények között
Mielőtt bárki is azt mondaná, a fenti sorok azt a véleményemet igazolják már előzetesen: az eutanázia mint olyan jogos kegyes halál, ezt alapból cáfolnám. Nem, nem akarok senkit sem meggyőzni arról: Magyarországon is be kellene vezetni az orvosilag, jogi bástyákkal megtámogatott kegyes halál intézményét. Nem, csak azt szeretném, ha elgondolkoznának az emberek: Vajon azok, akik most Strassburgig elmentek, hogyan érezhetik magukat, miért választották ezt az utat az igazuk bizonyítására, mikozben maga az élet is folyamatos szenvedés a számukra, a tudat pedig, hogy ez csak napról napra rosszabb lesz, tovább árnyalja a napjaikat. Vajon nem e jogos az igény erre az otolsó lépésre.
Nagyon durva példa, mert a példámban nem az érintett dönt: ha a kutyád a végét járja – elaltatással szabadítod meg a szenvedésétől. Ha a beteg érzi: innen már nincs visszaút, és ezt az orvosai is leigazolják: nem lehet e joga neki is dönteni.
Éppen most olvastam egy cikkben, hogy egy érintettnek mit mondtak: miért nem ugrik a vonat alá? Bizony az egyik indoka az volt: mert meg sem bír mozdulni, míg a másik: ha tudna sem ugorna, mert nem akarná egy mozdonyvezető életét tönkre tenni…

Mintegy 9 hónapja nem írtam az oldalra, tudom, ez hosszú idő. Persze nem azért voltam szótlan, mert nem volt mondanivalóm…
Előbb kizártam magam az oldalról (magyarul elfelejtettem a jelszavaimat), majd pedig egészen egyszerűen megundorodtam a magyar belpolitikától, illetve a magyar kúrmány külpolitikájától.
De halmozódott bennem a düh, és az elkeseredettség, és mostanra olyan szintet ért el, hogy ma, egy finom kávé elfogyasztása után úgy döntöttem:
Újra felveszem a kesztyűt, és a fotelforradalmár szerepet.
Úgyhogy mostantól újra rendszeresen megjelenek majd, hoszabb rövidebb írásokkal, a lehető legvegyesebb témákban, de mindig igyekezek aktuális lenni.

„Év végéig valamennyi állami kórházban – Pintér Sándor belügyminiszter utasítására – új beléptetőrendszert vezetnek be. „ – jelent meg ma több hírportálon is egy tegnapi bejelentés. Mivel x, y, és z %-ot csökkentek az ellátott esetek száma, ezért is a szigorítás. De vajon csak ennyi rejlik a számok mögött? Hogy lógnak az orvosok???

Nos, a híradásokból kiderül, hogy a várólisták kilométeresek, miközben „hatalmas” eltérések vannak az egyes kórházak teljesítménye között. Van ahol havonta 6, van ahol ennek többszörse az egy orvosra jutó esetszám.
De vajon ezek a mutatók csak azt mutathatják, hogy a dokik lógnak a melóhelyükről, mint a gimnazisták, akik inkább elmennek shoppingolni? Persze, nem lehet kizárni, hogy egyszer egyszer „csúsztatnak” a gyógyítók egy része, de nem lehet hogy más oka is van ezeknek a különbségeknek?
Mint ahogy az egyik portál is fejtegette, ameddig nem voltak az orvosbérek rendezve, addig a dokik, és az ápolók is rendre vállaltak túlórákat, túlmunkát, hogy kiegészítsék a csekélyke appanázsukat. Most már, hogy nagyjából elég a megélhetésre a havi bérük, már annyira nem kapaszkodnak a pluszpénz után. És mivel kevés az orvos, az ápoló (a legtöbb kórházban), így aztán az esetszám is csökkenni fog. De az is eszembe jut, hogy lehet visszanyal majd a fagyi: mert kiderül, hogy egyes dokik igenis sokat vannak bent, mert törődnek a betegeikkel, és ha csak este tudnak ránézni a frissen operált páciensre, hát akkor fogják megnézni. És nem 8, hanem 11 órát blokkolnak majd. Például az én orvosom is ilyen volt anno, még a nagyvizit előtt bejött megkérdezni: hogy vagyok? Na, velük mi lesz?
És mi lesz akkor, ha egy műtét csak a munkaidő vége után fejeződne be? Bele sem kezd a sebész, mert neki blokkolnia kell? Vagy negyed ötkor összeférceli – majd holnap folytatjuk – és hazamegy?
Szerintem az orvosok tipikusan abba a kategóriába tartoznak, ahol a rugalmas munkaidő nagyon is indokolt! Mert a magyar állam a túlórát nem nagyon szereti manapság kifizetni, de akkor max a doki csúsztat, amikor kevesebb a betege…
És még valami: az elmúlt években százával távoztak az orvosok az országból. Most ezek hiányát ilyen hülyeséggel akarják „orvosolni?. Fidesz módszer… De másutt sem vált be. És ahogy előttem már sokan javallották: blokkoló órát a Parlamentbe is! És annyi pénzt (se) kapjanak, amit bent vannak… Amikor a plenáris ülés félház előtt zajlik…
Szóval nem a dokikat kellene ütni, hanem rendbe kellene tenni végre rendesen az egészségügyet. Mert ez csak bohóckodás. De a javából.