Az egyik portál (itt olvasható) cikke azt fejtegeti, hogy folyamatosan téves az éppen aktuális kormányzatok azon érvelése, miszerint a nyugdíjak kifizetése a költségvetések számára jelentős terhelést jelent, mivel a befizetések nem fedezik a kifizetéseket. Az állítás sajnos akár igaz is lehet, de ennek nem a matematika az oka.

A Nyugdíjas Parlament elnöke, Karácsony Mihály szerint sántít az az elmélet, miszerint a nyugdíjkassza nem bírja el a kifizetéseket. És azt persze számszerüsíti is, átlagbérrel, átlagnyugdíjjal, átlagos életpályákkal számolva. És igen, a számításai szerint teljesen jogosnak látszik az érvelése, miszerint nem kellene sírni ríni a kormányzatoknak, mert az éves bevétel így is 15 milliárddal több lehet, mint a kiadás. És ehhez még hozzá kell számolni azt is, hogy a férfiak csaknem harmada meg sem éri a nyugdíjas kort, és szépkorúként sem túl sokáig élvezhetik az ellátást (már ha lenne valami élvezni való rajta).
Mondom, elméletben ez így lenne…
De nem így van, mert mint tudjuk, olyan, hogy nyugdíjkassza: Nincs.

Volt, lett volna, de drága jó állampártunk anno szétverte a kezdeményeit, és elherdálta az oda már felhalmozott 3000 milliárd forintot. Vagyis, jelenleg éppen az aktuális kormányzaton múlik: lesz-e, és ha igen, milyen mértékű a járandóság.
Ha anno az egyéni számlák, az öngondoskodás alapjai megmaradtak volna, akkor beszéhetnénk nyugdíjrendszerről, így az nincs. Ha nem lett volna szétverve a rendszer, akkor a nyugellátás nélküli befizetések (mert meg sem éri a nyugdíjat, vagy kevés időt tud nyugdíjban tölteni) kiegyenlítették volna a pénztárak kilengéseit, sokkal kevesebb gond lenne vele. Mert mint a fentebb belinkelt okfejtésből, és számításokból kitűnik, amennyiben nem a költségvetési lyukak betömésére lenne használva a befizetés, és az olyan, máshol nem ismert dolgok, mint a nyugdíjprémium nem lennének, a nyugellátás rendszere működőképesen lenne tartható.
De erre először is kormányzati szándék kellene, másodszor nem pufferként kellene tekinteni a nyugdíjcélú bevételekre, harmadszor pedig arra kellene költeni ezeket a pénzeket, amikre meg vannak cimkézve.
És még valami: ha anno a magánnyugdíjpénztárak nem lettek volna szétverve, ma sokkal könnyebb lenne. Ugyanis már nagyon sok esetben kifizető rendszer is működne, mintegy a költségvetést is részben tehermentesítve, és nagyon elképzelhető, hogy a nyugellátás szintjét (nominálisan és reálértékben is) emelve. De: Köszönjük Viktor, és Fidesz, hogy ezt is szétba*tátok. Így aztán izgulhatok: 6,5 év múlva milyen nyuggeralamizsnára számíthatok majd.