Egy év alatt 1927km, 3500méter magasra is feljutott, 4 országot járt be. Nem, nem egy természetjáró, vagy egy gyalogló rekordja ez, hanem egy fokozottan védett farkas tette mega  távot, akinek aztán hol másutt, Magyarországon ért véget az útja, és az élete… Sajnos várható volt.

Az egyik facebookos kommenthez már odaírtam, Magyarország vadászati kultúrája sosem volt híres. Mármint hogy lenne normális, elég ha politikusaink „példamutatását” nézzük, és itt teljesen mindegy, hogy melyik korra tekintünk. Ha csak a „közelmúltra”, akkor ott van Semján elhíresült kirándulása…
Szóval én eredendően drukkoltam M237-nek, hogy minél gyorsabban távozzon határainkon túlra, mint ahogy teszi ezt sok polgárunk is, mert itt sok jóra nem számíthat. Sajnos bejött.
Persze most mindenki köpköd a vadász-vállalkozóra (nem is tudtam, hogy ilyen is van), aki kilőtte – hiszen a puska az ő kezében volt. De itt az egész rendszer a büdös, és most ne feltétlen a politikai rendszerre gondoljunk. Inkább arra,hogy létezik olyan, hogy hobby vadászat – és lám, már vállalkozó vadászat is. Hogy nem csak azért öl(het)az ember állatokat, mert a létfenntartásához szükséges – enni akar, a ruházkodásához szükséges -, vagy mert túlszaporodtak, és károkat okoznak, vagy egyébként is dúvadak… Egyszerűen csak úri passzióból. Mint a harmadrangú, embervadászat témájú akció-horrorokban az ottani vadászok! Nem tudom máshoz hasonlítani, sajnos.

A farkas nem ehető, bundáját nem használják ruházatnak… VÉDETT!!! Fokozottan VÉDETT! Csak a trófeájával lehet dicsekedni a hasonszőrűek előtt – mert mások elborzadnának a látványától. De a védelem sem segített rajta!
Gondolom, a többi három országban is láthatta vadász, vadőr a vándorlása során, nem csak nálunk. Azokat túlélte. Magyarországot nem. Hát, volt egyszer egy vámndorfarkas – európai rekordot fel tudott állítani, a világrekordba kishazánk egy „tisztes” polgára belerondított. In memoriam M237.