Az elején leszögezem: nem kívánom vissza a szoci rendszert, nem kívánom vissza az orosz csapatokat Magyarországra, nem kívánom vissza a hiánygazdaságot. De ezt, ami most van, ezekkel a „fő”szereplőkkel sem…
Az a generáció vagyok a 60-hoz nagyon közeli életkorral, aki mindkét rendszert megérte, a szocit is, és a mostanit is, amit nem is tudom, hogyan apposztrofáljak, a legegyszerűbb az orbáni korrupkleptokrácia. Mert demokrácia nem nagyon, de még diktatúrának sem lehet szó szerint venni.
Azért kezdjünk egy kis összehasonlítást:
– az előző rendszerben: nem voltak hajléktalanok (persze, akkor is voltak, akik nyomortanyához hasonlítható telepeken éltek, de mindenki le tudta hajtani valahol a fejét), nem éheztek a gyerekek, nem árverezték el szarért hugyért senki feje fölül a házat, hogy a haver megvehesse – mint most. Tudtál tervezni – ma is tervezhetsz, aztán újra tervezhetsz… Persze, mondhatnád, azért nem volt kivándorlás, mert külföldre se nagyon lehetett menni… Eleibe igen, de azért az utolsó időszakban már kevés kivétellel lehetett útlevelet kapni… Egy alapfizetés elegendő volt a havi megélhetésre – ma vagy gyógyszert/törlesztést/rezsit fizetsz, vagy eszel – nagyon sok helyen. Régen, ha kellett egy vizsgálat, nem hónapok múlva jutottál orvos elé – ma a várólisták már a szakrendelésekre is kilométeresek, a műtétekről meg ne is beszéljünk!
– A jelen rendszerben: Mindenki annyit ér, amennyije van… Az intézményesített lopás lassan törvénybe lesz iktatva – mondhatod persze, a kommcsik szétlopták az országot…– Mesélj még erről! – az akkori párt és kormányzati vezetők milyen vagyonokat halmoztak fel? Mondjuk Kádár? Vagy bármelyik másik? Még Németh Miklós is utána szedte meg magát, de már bankvezérként. Igen, sokmindent megengedtek maguknak, de gátlástalanul nem loptak. S a nép ezért is nézett el nekik sokmindent. Az állami vezetőink (különösen Orbán) már csak testőrök gyűrűjében megy ki egy egy rendezvényre. Azért Kádár simán kiment a Garay téri piacra… Ma száznál több államtitkár, meg a jó Isten se tudja hány főosztályvezető van, sok-sok szolgálati autóval, milliós fizetésekkel, akkor azért a bürokrácia sokkal kisebb stábbal állt fel. Ma a baráti vállalkozók mesés vagyonra tesznek szert túlárazott termékekkel, szolgáltatásokkal, vagy soha el nem végzett munkákkal. Igen, akkor is voltak ügyeskedések (összeköttetés a soron kívüli Zsigulira, stb), de ilyen szinten… Ja persze, Magyarország előre megy, nem hátra.
Még egyszer mondom: nem szeretném vissza a régi rendszert: de ezt, így már nagyon nem akarom! Azt szeretném, ami mellett anno 1989-ben (szavakban legalábbis) Orbán is szót emelt: Demokráciát, korrupció mentességet, európai életet. Mielőtt bárki is közbeszólna, hogy biztos valami bukott egzisztencia lehetsz: nem vagyok az, jobban élek mint 20 éve – de a hangulatom a látottak alapján gyalázatos. Elegem van a korlátok nélküli lopásokból, a határtalan korrupcióból, a kivagyiságból… Hogy a kormányfő családja és baráti köre (már akiknek elég hosszú a nyelve) milliárdosakké avanzsáltak senkikből, nulla tudással. Elegem van az olyan politikusokból, akik nyakló nélkül vedelik a bort, a kokót, miközben vizet prédikálnak. Röviden, elegem van az Orbán nomenklatúrából, de nagyon. Mert hiszem, hogy a Zorbán, és a szoros köre nélkül a Fidesz egy egészen normális párt is lehetne… De így, csak arra jó, hogy kiutáljanak bennünket lassan nem csak az EU-ból, de a demokratikusnak nevezett közösségkből is. És én utálom, ha utálnak.