Az elmúlt hónapokban Karsai Dániel ügyvéd küzdelme révén ismét előtérbe került az eutanázia kérdése. Mint ismert, a jogász ALS betegségben szenved, ami az izmokat mozgató idegek folyamatos sorvadásával jár, ami végén az általános és teljes bénulás révén halálos kimenetelü. És mint olyan: Gyógyíthatatlan! De mint tudjuk, számos más betegség van még, melyek hosszabb szenvedés után ugyancsak halállal végződnek…

Eutanázia: Kegyes halál, vagy gyilkosság? Manapság a magyar jogi viszonyok nagyban alkalmazkodnak ahhoz a katolikus alaptézishez, miszerint az életet az Úr adta, és csak ő veheti el. Ám ez az álkeresztény politikusaink szájából elég hamisan hangzik a számomra, amikor az olyan alaptörvényt sem tartják be: ne lopj…
Sok sok szakember beszélt arról, hogy számos betegség milyen szenvedésekkel jár, míg megérkezik a fájdalmakat megváltó vég. Talán könnyedén bele lehet gondolni abba is, hogy mentálisan hogyan érezheti magát az a beteg, aki a legintimebb alaptevékenységeket (WC-zés, mosakodás) sem tudja önállóan elvégezni, mivel egyetlen izmát sem tudja megmozdítani. Nem tud enni, csöveken keresztül jut akár évekig a táplálék a gyomrába, hogy ne haljon éhen. Másik csöveken az oxigént kapja, mert önállóan lélegezni már nem tud. És közben végig a tudatánál van, mindent lát, tapasztal. Tapasztalja a napi pelekázásokat, a mosdatást. És nagy szerencséje van akkor, ha ezt az otthonában tapasztalja, nem egy állami elfekvőben, megaláző körülmények között
Mielőtt bárki is azt mondaná, a fenti sorok azt a véleményemet igazolják már előzetesen: az eutanázia mint olyan jogos kegyes halál, ezt alapból cáfolnám. Nem, nem akarok senkit sem meggyőzni arról: Magyarországon is be kellene vezetni az orvosilag, jogi bástyákkal megtámogatott kegyes halál intézményét. Nem, csak azt szeretném, ha elgondolkoznának az emberek: Vajon azok, akik most Strassburgig elmentek, hogyan érezhetik magukat, miért választották ezt az utat az igazuk bizonyítására, mikozben maga az élet is folyamatos szenvedés a számukra, a tudat pedig, hogy ez csak napról napra rosszabb lesz, tovább árnyalja a napjaikat. Vajon nem e jogos az igény erre az otolsó lépésre.
Nagyon durva példa, mert a példámban nem az érintett dönt: ha a kutyád a végét járja – elaltatással szabadítod meg a szenvedésétől. Ha a beteg érzi: innen már nincs visszaút, és ezt az orvosai is leigazolják: nem lehet e joga neki is dönteni.
Éppen most olvastam egy cikkben, hogy egy érintettnek mit mondtak: miért nem ugrik a vonat alá? Bizony az egyik indoka az volt: mert meg sem bír mozdulni, míg a másik: ha tudna sem ugorna, mert nem akarná egy mozdonyvezető életét tönkre tenni…