Hosszas, véget nem érő tapssal kezdődött az idei orbáni évértékelő, ami engem Cheausescu beszédei előtti perceket juttatta eszembe, vagy az archív felvételekről Rákosi időket idézte. Majd következett a kegyelmi üggyel kapcsolatos frázispuffogtatás, és a felelőség áttolása azokra, akik már eltávoztak a pozíciójukból…
Erőt vettem magamon, és elkezdtem (felvételről) meghallgatni Orbán Viktor idei évértékelőjét. Higyjétek el, ehhez nekem nagyon meg kellett magamat erőszakolni.
Kezdjem az elején: nagyon úgy tűnik, miniszterelnökünk komolyan megijedt. Miből gondolom ezt? Soha az életben nem hallottam tőle ennyi mentegetőzést, mint a kegyelmi üggyel kapcsolatosan. De a szavaiból, aki picit is olvas a sorok között annak kitűnik, hogy Varga Judit és Novák Katalin nem igazán önszántából mondott le, igencsak hatott rájuk a kormányzati presszió, mondjuk ki nyíltan: az orbáni parancs!
S persze már előrevetítette, hogy új „gyermekvédelmi” törvény születik majd, ahol majd villoghat (?) a baloldal! S hogy ez alatt hány oda nem illő, izléstelen szólásmondás hangzott el a beszédben, nem számoltam, de sok.
És közben csak az jött le: Varga, Novák hibázott, hát lemondtak. De hogy miért hibáztak, kinek az utasítására, kinek vannak bicskei kötődései: na erről már nem mondott egy szót sem. Hanem egyértelműen a felelőséget kizárólag a két lemondottra hárította.
Őszintén megmondom, szerettem volna minden pontot sorra venni, de sajnos nem tudom, mert csak aládúcolásokról, tervekről, a Magyarok mindenek felett (fordítsd le németre, és ijesztő mondatot kapsz), a fidesz kormány magasztalása, az eredmények túlzása – és a nehézségek elhallgatásáról hallottam.
Illetve még az ellenzék folyamatos ekézését hallgattam.
Egy érdekes színfolt (vagy elgépelték a beszédet, vagy Orbán olvasta félre), amikor az atomenergia fontosságát hangsúlyozva ilyesmit mondott, hogy az atomenergia nélkül nem lehet lejönni a fossziális (ami amúgy fosszilis) energiáról – ez nekem sokat elmondott Orbánról.
Aztán a 35 perc környékén meguntam az egészet, és kikapcsoltam a videót.
Őszintén megmondom, többet vártam a Miniszterelnöktől. Sokkal többet. Talán azt is, hogy a saját hibáját is beismeri, hogy ilyen kormányzati válságba sodródott Magyarország. Talán azt, hogy lesz felülvizsgálat is, nem csak új homofób törvény. Talán azt, hogy végre azokat, akiket nem hagytak az út szélén (hanem belerugdalták az árokba), kicsit helyzetbe hozzák. Talán azt, hogy nem folytatják vendégmunkások betelepítését, elfelejtik a többszázeres vendégmunkás víziót. Talán azt, hogy megvédik az ivóvízkincseinket (hogy is vártam ilyet, amikor éppen a természet kizsákmányolásáról beszélt, amikor azt mondta, hogy hatalmas vízmennyiség ömlik be a folyóinkon, csak rajtunk múlik, mennyit engedünk tovább)
Szóval Orbán elvtárs megöregedett, súlytalan lett a beszéd, ami csak közmondások, frázisok tömege volt egy kis öntömjénezéssel fűszerezve, egy kis brüsszelezéssel, egy kis dollárbaloldallal. De a jelenlevők újjongtak, a hallgatók alájulva kommenteltek az üzenőfalon.
Magyarország egy jó része teljesen elhülyült sajnos. És most tudom, megsértettem másfél millió embert – nem sértegetni akartam: Felébreszteni…