Hétfőn megjelent cikkben az MNB igyekszik magyarázatot adni arra, miért drágább 30-70 forinttal a benzin nálunk, mint a környező országok többségében, annak ellenére, hogy Európaszerte az üzemanyagok ára a háború előttre esett vissza.
Nos, ebben az anyagban részletesen végigzongorázza az ár alkotóelemeit. Így az alapanyag árát is, amely ugyan olcsóbb (Ural tip kőolaj), mint amit az EU-ban általában használnak, de az állam az árkülönbözetet 95%-al adóztatja, ez tehát nem adhatja az eltérést.
Bár Magyarországon a legmagasabb EU-szerte az ÁFA, ám a jövedéki adó csak az alsó harmadban van, így a középmezőnyben vagyunk adótartalom mértékben. Persze lehetne ezen csökkenteni, de hát…
És jött a kis és nagykereskedelmi árrés. Ami bizony kishazánkban a környékbéli piacokhoz képest átlagosan a duplája… Persze megvan erre is a magyarázat. Az ársapkás időszak veszteségeinek kompenzálása, akár nagy, akár kiseker oldalon. Nagyker+MOL kisker oldalon kissé visszás a kép, hiszen a MOL rekord bevételt, és rekord nyereséget ért el tavaly, vagyis az ársapkás időszak alatt is erős volt a jövedelemtermelő képessége. Az egyéb kutaknál már érthetőbb, hiszen ők a MOL-tól 480-ért vették az ugyanennyiért továbbadott naftát. Vagyis nekik valóban nem volt nyereségük, jövedelmük.
Kérdés csak az, hogy meddig tart még a visszapótlás? Vagy már ezekhez az árakhoz kell hozzászokjunk?
És azért ezzel kapcsolatban felmerül még a kérdés, hogy mi fog történni az ársapkás élelmiszerekkel, amikor a hatósági árakat kivezetik? A termelők, kereskedők ugyanezt a sémát másolják majd? Elméletileg jó esély van rá, hiszen ők is buktak a dolgon… Akkor viszont le kell majd mondjunk a rántott csirkemellről egy darabig, vagy legalább át kell álljunk majd a zóna adagokra… Persze az egész nem lenne annyira fájó, ha be sem vezették volna a hatósági árat…